2 Samuel 22
1 Ennek az éneknek szavait szólta pedig Dávid az Úrnak; amely napon kimentette őt az Úr minden ellensége kezéből és Saul kezéből.
2 Akkor mondta: Az Úr az én kősziklám és váram, És én megmentőm
3 Kőszirtem Istene, kiben bízom; paizsom és üdvöm szarva: fellegváram és menedékem, szabadítóm, az erőszaktól szabadíts meg engem!
4 A dicsérendőt hívtam, az Urat, és megszabadultam ellenségeimtől.
5 Mikor halál-hullámok vettek körül; vész-folyamok ijegettek engem;
6 az alvilág kötelei kerítettek be; a halál tőrei leptek meg engem.
7 Szorultságomban az Urat hívtam, és az én Istenemhez kiáltottam; és meghallotta templomából szavamat, És kiáltásom füleibe
8 És megrendült és remegett a föld, az ég alapjai reszkettek. És megrendültek, mert ő felgerjedt;
9 füst szállt fel orrából; és szájából tűz, mely megemészt; parazsak gyulladtak ki belőle:
10 és meghajlította az eget és leszállt; és sötét felhő volt lábai alatt.
11 És Kérubra ült és úgy repült; úgy jelent meg szél-szárnyakon.
12 Sötétséget tett maga körül sátornak; vizek kötését, sűrű felhőket.
13 Az előtte levő fényességből tüzes parazsak gyulladtak.
14 Dörgött az Úr az égből; és a magasságos hangját hallatta.
15 És nyilakat lőtt, és szétszórta őket; villámot, és zavarba hozta őket.
16 És meglátszottak a tenger medrei, és feltárultak a föld kerekségének alapjai. Az Úr dorgálása miatt, haragja szelének leheletétől:
17 lenyúlt a magasságból, megfogott engem; és kivont engem a nagy vizekből.
18 Megmentett engem erős ellenségemtől; gyűlölőimtől, mert hatalmasabbak voltak nálam.
19 Megleptek engem szerencsétlenségem napján; és az Úr gyámolom lett nekem:
20 kihozott engem tágas helyre; kiragadott engem, mert kedvét leli bennem.
21 Igazságom szerint jutalmazott engem az Úr; kezeim tisztasága szerint fizetett nekem.
22 Mert megőriztem az Úr utait; és nem hitetlenedtem el Istenemtől;
23 mert ítéletei mind előttem vannak; és törvényeitől el nem térek.
24 És tökéletes voltam hozzá; és őrizkedtem bűneimtől.
25 Ezért fizetett nekem az Úr igazságom szerint; szemei előtt való tisztaságom szerint.
26 Kegyessel kegyes vagy; tökéletes hőssel tökéletes vagy.
27 Tisztával tiszta vagy; visszással visszás vagy.
28 És az alázatos népet megszabadítod; a kevélyeken pedig rajtuk vannak szemeid, hogy megalázd.
29 Mert te vagy szövétnekem, Uram; és az Úr világosítja meg sötétségemet.
30 Mert veled futok neki a seregnek; Istenemmel ugrom át a kőfalon.
31 Az Istennek tökéletes az útja; az Úr mondása tiszta; paizs ő mindenkinek, aki hozzá menekedik.
32 Mert ki Isten az Úron kívül; és ki kőszirt a mi Istenünkön kívül?
33 Ő az Isten, ki az én erős váram; és szabaddá teszi a tökéletesnek útját.
34 Ki hasonlókká teszi lábait a szarvasokéhoz; és magaslataimra állít engem:
35 ki kezeimet hadakozásra tanítja; és meghajlítják kezeim a rézívet. [35]
36 És megtartásod pajzsát adtad nekem; és kegyességed naggyá tett engem.
37 Kiszélesítetted alattam lépésemet; hogy ne inogjanak bokáim:
38 üldözöm ellenségeimet és pusztítom őket; és nem térek vissza, míg meg nem semmisítem őket:
39 és elemésztettem és összezúztam őket, és nem kelnek fel; elhullottak lábaim alatt.
40 És felöveztél engem erővel a harcra; alám gyűrted támadóimat:
41 és ellenségeimet megszalasztottad előttem; gyűlölőimet úgy, hogy megsemmisítettem.
42 Feltekintettek, de nem volt szabadító; az Urhoz, de nem hallgatta meg őket.
43 És szétmorzsoltam őket, mint a föld porát; mint az utcák sarát széttiportam, elgázoltam őket.
44 És kimentettél engem népem versengéseiből; megőriztél engem nemzetek fejének. Oly nép szolgál nekem, melyet nem ismertem;
45 idegen fiak hízelkednek nekem. Fülhallásra engedelmeskednek nekem;
46 idegen fiak elfonnyadnak; és reszketve jönnek ki váraikból.
47 Él az Úr, és áldott az én szirtem; és magasságos üdvöm szirtjének Istene:
48 az Isten, aki bosszúállást adott nekem; és népeket hajtott alám:
49 és aki kihozott ellenségeim közül; és felmagasztalt támadóim felett. Az erőszakos embertől megszabadítottál engem;
50 ezért dicsérlek, Uram, a nemzetek között, és a te nevednek énekelek:
51 mint aki nagy szabadítást adtál királyodnak; és kegyelmet gyakoroltál felkenteddel, Dáviddal és az ő magvával örökké.